Az utanpotlassport.hu interjút készített Lévai Zoltánnal, a Dorogi Nehézatlétikai Club távozó vezetőedzőjével:
“A Dorogi NC-től távozó Lévai Zoltán az Esztergomi BSE elnökeként dolgozik tovább, kadet-, junior- és felnőttbirkózói pedig a Budapesti Honvéd színeiben versenyeznek.
Lakner Gábor riportja
Amint arról múlt héten beszámoltunk, Lévai Zoltán vezetőedző meglepetésre távozott a Dorogi NC-től. A magyar birkózósport fellegvárának számító, háromszoros “A hónap műhelye”-díjas egyesületben Kismóni Jánost nevezeték ki vezetőedzőnek, segítői Bacsa Ferenc és Struhács György lettek. A maradók részéről Puksa Ferenc elnök nyilatkozott honlapunknak, aki elmondta, edzők és versenyzők is követték a távozó szakembert.
Lévai Zoltán múlt héten türelmet kért tőlünk, mondván, amíg nem rendeződik a sorsuk, nem szeretne elkiabálni semmit. Miután pont került az ügy végére, ígéretéhez híven rendelkezésünkre állt.
Mindkét klub szülői értekezleten tájékoztatta a hozzátartozókat a folytatásról, akik eldönthették: mennek vagy maradnak. Nagyjából fele-fele arányban oszlott meg a versenyzői létszám, de az idősebbek zöme, akiknek Lévai Zoltán volt a nevelőedzője, mesterével tartott. Kétéves moratóriumot is kötöttek a klubok: ennyi ideig nem igazolnak egymástól.
Mint kiderült, nem ment messzire Dorogról, mindössze tíz kilométerrel tette arrébb székhelyét: az Esztergomi Birkózó SE elnökeként folytatja. A korábban a dorogiakkal együttműködő Tokod és Tát pedig immár az esztergomiaknak adja a kis birkózópalántákat. A korábbi dorogi vezetőedző egyáltalán nem kíván sárdobálásba belemenni, a különválást is kulturáltan intézték a felek.
És hogy mi vezetett odáig, hogy a dorogi birkózás emblematikus figurája távozott a szakosztályból?
„Ellentét alakult ki a tanítómesterem, Bacsa Ferenc és köztem. Vezetéstechnikai és szakmai kérdésekben sem értettünk egyet, pedig alapvetően hasonlóan gondolkodunk a birkózásról. Ugyanakkor a korábbi kis szatócsműhelyből multinacionális vállalat lett Dorogon, nem harminc versenyzőről kell gondoskodnunk, hanem több száz fiatalról. Az edző munkájának ma már csak harminc-negyven százalékát teszi ki az edzősködés, a többi kőkemény elemzés, szervezés és adminisztráció. Ez a feladat véleményem szerint másféle vezetési stílust igényel, mint tette azt korábban. A vezetőség által felvázolt új felállásban olyan szerep jutott volna nekem, amit nem fogadtam el, és mielőtt végleg elmérgesedett volna a viszony, bejelentettem a távozásomat.”
Abban, hogy a Dorogi NC a mostani magasságokba jutott, oroszlánrésze volt Lévai Zoltánnak, így fájó szívvel hagyta ott a klubot.
„Tizenhárom évig olyan egyedül dolgoztam, mint a kisujjam, a klubmodell felépítésére áldoztam az életemet, de szerettem csinálni. Sajnálom otthagyni azt, amiért ennyit dolgoztam. Továbbra is látok jövőt a dorogi birkózásban, de az új felállással nem tudok egyetérteni. Nem haraggal jöttem el, mindenkinek megköszöntem a közös munkát. Hiszek abban, hogy a térségben a két klub képes lesz egymás mellett, békében működni, talán így még jobb is lesz a viszonyunk, mintha össze lennénk zárva. Félreértés ne essék: nem mondom, hogy tévúton járnak a dorogiak, csupán azt, hogy nekem mások az elképzeléseim. Több út is vezet Rómába.”
Lévai Zoltán meggyőződése, hogy Esztergomban – ahol a városvezetés ugyanolyan pozitívan áll a birkózáshoz, mint Dorogon – megfelelő utánpótlásnevelő-műhelyt tudnak kialakítani. Két éven belül új csarnok épülhet, így a mostani helyszűke is megoldódik. Az idősebbek versenyeztetéséhez azonban partnerre volt szükség, amit a Budapesti Honvéd tavaly újjáalapított birkózószakosztályában találták meg.
„A kadet-, junior- és felnőtt birkózók a Honvéd színeiben indulnak versenyeken. A három korosztály versenyzőinek nagy része válogatott, így ők a Körcsarnokban készülnek, aki pedig még nem jutott el erre a szintre, az Esztergomban gyakorol. A versenyeztetést önállóan nem tudtuk volna finanszírozni, ezért volt szükség a fúzióra. Kitűnő partnert találtunk, aki nyitott az elképzelésekre.”
Lévai Zoltán kérdésünkre arról is mesél,hogy sok álmatlan éjszakát okozott neki a dorogi szakítás, ami teljesen váratlanul és elkészületlenül érte.
„Komoly lelki válságon mentem keresztül, de egész életemben mindig mindent megoldottam, így ezt is sikerült. Most, hogy kitisztult a kép, már kezdek megnyugodni. Bízom benne, hogy leszek én még edző Dorogon, de a közeljövőben külön utakon járunk. Végső soron persze mindannyian a magyar birkózásért dolgozunk.”
(kép forrása: dorogibirkozas.hu)
