Sztahovics Péter az aranyérmes pisztráng pergető csapatban

Magyarok a világ legjobb pisztrángpergetői

Sztahovits Péter neve ismerősen cseng a horgászat kedvelők körében, hiszen a Magyar Horgász havilap szakértője, több internetes szakoldal cikkírója, de gyakran feltűnik a Fishing and Hunting csatornán is, megosztva tapasztalatait a pecásokkal. Legutóbbi szép sikeréről, a csehországi pisztráng pergető nemzetközi bajnokságon csapatban elért első helyéről beszélgettünk.

Ahogy Péter visszaemlékszik, a horgászattal három éves korában találkozott először a Balatonon. A családi nyaralás alkalmával megigézve nézte Füreden a parton ülő gyerekeket, akik pecáztak. Mivel a családban senki nem űzte ezt a sportot, ezért az apukája elkezdett utánajárni, milyen felszerelések vannak, hogyan is kell ezt csinálni. Az elején nagyon nem ment, de lassanként közösen beletanultak.
Ifi korában finom szerelékes szakágban szerzett jártasságot és indult versenyeken. Hazánkban ez a vonal az, ami a legismertebb és a magyarok ebben nagyon sikeresek, több világbajnokunk is van. Mivel ez viszonylag sok időt és sok eszközt vesz igénybe, ezért átnyergelt a pergetésre – gondolván, a szabad óráiban egy szál bottal és egy dobozzal jár majd le a Dunára, hódolni a szenvedélyének. Ez azonban nem jött össze: jelenleg külön pecaszobája van a műcsaliknak, botoknak, csónakoknak és egyéb eszközöknek, de mindig talál valami újdonságot, amire még éppen szüksége van.

A pergető horgászat, amivel immár 14 éve foglalkozik lett a fő iránya, ebben szerzett országos hírnevet magának. Ez elsősorban a kisebb halakat fogyasztó ragadozó halakról szól, a pergetés során műcsalikkal próbálják megfogni ezeket a nagyméretű ragadozókat. Ezt lehet csónakból vagy a partról is űzni.

A legutóbbi versenyre, a Csehországban megrendezett Trout Union Cup-ra, ami valójában a parti pergetés “kis vébéje” meghívásos és nyílt nevezéses módon lehet bejutni. Minden országból azok vehetnek részt rajta, akik nagy rutinnal és névvel rendelkeznek. Sokan közülük hivatásszerűen foglalkoznak ezzel. Hazánk nem igazán bővelkedik pisztrángos patakokban, ezért a versenykörülményeket nehezen tudták itthon szimulálni. Mivel azonban magában a pergetésben igen jók, ezért bevállalták a versenyzést. Így is hónapokkal korábban utánaérdeklődtek, milyen horgot, csalit, technikát érdemes alkalmazniuk.

Kétszer négy fős csapattal indultak neki a küzdelemnek. Az egyik csapatba Pankotay Gellért, Gégényi Viktor, Kemecsei Zoltán és Fürtös Attila tartozott, a másikba Péter mellett Csabai István, Tarsoly Mihály és Meszlényi József szerepelt. Meszlényi József a csapat arany mellé az egyéni bronzot is megszerezte.

Az eredetileg folyami verseny a nagy esőzések miatt végül tavivá változott, így az egy plusz nap, amit a csapatok próbára szántak volna, végül nem valósult meg. A versenyt tehát egy 7 hektáros közeli tóban rendezték meg, amelybe összesen 13 mázsa pisztrángot telepítettek. Mivel a halak zöme a tó közepébe húzódott, a pecásoknak nehéz dolguk volt a partról megfogni azt a keveset, aki a szélére merészkedett.
4 szektorban zajlott a verseny, a csapat minden tagja külön területen foglalt helyet. Minden szektorban négyszer 45 percet versenyezhettek a pecások, ennyi idő alatt kellett kifogni a legtöbb pisztrángot. Az első nap szinte csak tapogatózással telt. Taktikusan minden körben fogtak halat, ami azt jelenti, hogy nem volt nullás körük, így nem kaptak plusz büntetést. Nagy meglepetésre szombat este az első helyen zárt Péter csapata. Ekkorra már nagyjából összeállt a taktika is. Meszlényi József és Péter is hasonló irányban indult el, kettőjük tapasztalatából alakult ki a végső megoldás. Péter az utolsó fordulóban talált egy csalit és egy csalivezetési technikát, ami nagyon jól működött. Ez egy rikító színű, nagyon könnyű, műkukachoz hasonló csali volt, amit derékszögben tűzött a horogra, így a zavaros vízben is felkeltette a pisztrángok figyelmét. A tapasztaltakat megosztották minden csapattársukkal, hiszen fontos kiemelni, hogy a magyar csapat nyolc tagja teljesen egységként működött, ami nagyban hozzájárult a végeredményhez. Másnap már a többiek is ezt a módszert alkalmazták, ami meghozta a kívánt eredményt és az egyik csapat az első, a másik a nyolcadik helyet vívta ki magának ebben az elit versenyben, ami hatalmas eredmény.

Sokan gondolják, hogy a pergető horgászat nem más, mint a bot végén lévő csali bedobálása a vízbe és csak szerencse dolga az egész. Valójában azonban pontos helyzetfelismerés és gyors reagálás szükséges hozzá, mintha csak egy kirakóst illesztenénk egymásba. Ha az ember tud olvasni a vízből, ismeri a halat, megvan a csali és a megfelelő vezetési technika, el lehet érni a legjobb eredményeket is. Ahogyan azt Péterék példája is mutatja.