Ahogyan azt már egy korábbi cikkben megírtuk, a Dorogi Futókör tagjai 19 fővel plusz kísérőkkel vesznek részt a május 19. és 21. között megrendezésre kerülő UltraBalaton futóversenyen.
Fogadjátok szeretettel a Dorogi Futókör 2. bemutatkozóját: Ecker László, Kottesz Gabriella, Szegvári József, Szolik Zoltán, Tóth Melinda és Zorics Ágnes bemutatkozóját. Bicajos kísérőjük Farda Zsuzsi lesz.
“Ecker László vagyok 1981-ben születtem. Születésem óta Táton élek, feleségemmel és 2 gyermekemmel. A sport mindig jelen volt az életemben. Több évig kerékpároztam versenyszerűen.
Futni 2016 elején kezdtem el. Első versenyem a májusban megrendezett Uniós futás volt (12 km) , azóta több versenyen részt vettem . Sikerült lefutnom már egy fél maratont (egyedül magányosan egy kora délután 😀 ), és sikeresen körbefutottam a Velencei-tavat (nagy köszönet a támogatásért Kolozsi Ferinek).
Köszönöm hogy a csapat tagja lehetek! 🙂”
“Kottesz Gabriella vagyok, Dorogon születtem és itt is élek.
10 éves koromban kezdtem el kézilabdázni, ami 18 évig kitöltötte az életem.
1998 áprilisában elkísértem két barátomat a Matáv Vivicittá Városvédő futásra (akkor még így hívták…),
A táv 12 km volt. Annyira magával ragadott a hangulat, ami akkor a Margitszigeten fogadott, hogy be is neveztem a helyszínen. 69 perc alatt sikerült lefutnom.
Ezután több futóversenyen is részt vettem 3 éven keresztül. A kézilabdát abbahagytam, így a futás mellett még tornázni is jártam, főleg a zene és a tánc miatt.
Kisfiam is „futott velem” egy-két versenyen, ami csak később derült ki.
Születése után másfél évvel újra kezdtem a kézilabdát, de egy komolyabb sérülés miatt 4 év után abba kellett hagynom.
Később ismét elkezdtem, de ekkor „bejelentkezett” a lányom. Ezután már végleg lemondtam a kézilabdáról, főleg a sérülésveszély miatt. Na jó, tavaly nyáron belefért egy kis strandkézi!
Néha-néha „eljárogattam” futni, de ennyi. 2014 nyarán láttam egy kisfilmet a Brutálfutás elnevezésű versenyről, ami nagyon megtetszett. Igaz, csak 4,5 km, de tele mindenféle akadállyal. Így lementem a pályára, róni a köröket meg a lépcsőket, hogy bírjam a versenyen. Aztán „ott ragadtam”.
Azóta rendszeresen járok futni, még futótársat is találtam Ági személyében. (Később Ő is bemutatkozik majd) Télen 6 km-ig jutottam, de tavasszal már növeltem a távot 8-10-12 km-re. Mellette heti egyszer ment a torna is, erősítéssel együtt.
Idén áprilisban ismét indultam a Vivicittá nevű versenyen. Ezúttal 7 km volt a táv. Májusban a Coca-Cola Női Futógálán már 10 km, augusztusban a tatai minimaratonon 13 km!
Kellettek is a versenyek – és a kilométerek – mivel még januárban eldöntöttem, hogy szeptemberben szeretném lefutni a WizzAir Budapest félmaratont. A versenyeken kívül természetesen a pályán és a környéken is futottam. (Kálvária, Strázsa, Klastrompuszta, Gete) Nagyon sokszor éreztem úgy, hogy nem fog ez menni nekem!
Szerencsére sok segítséget és Futótársakat is kaptam hozzá, így sikerült megvalósítanom az álmom. Legyőztem a távolságot 21095 méter 02:08:02 alatt! Nem számítottam ilyen eredményre. Remélem ezután sikerül többször is teljesíteni, ha lehetséges még jobb idővel!
Szeretnék minél több futóeseményen részt venni és másokat is erre ösztönözni!
A sport mindig is az életem része volt és a későbbiekben sem szeretnék lemondani róla!”
2003-ban szünetet kellett tartanom.
“Szegvári József vagyok, Dorogon születtem és élek 1975. óta feleségemmel és lányommal.
Gyermekkorom óta rengeteg mozgással töltöttem életem, iskoláimban mindenféle sportággal megismerkedhettem, főleg a foci volt a kedvenc, bár nem magas osztályú bajnokságokban, de igazolt sportolóként szerepeltem. Egy térdsérülés miatt 2003-ban szünetet kellett tartanom.
Azután kisebb nagyobb tevékenységeket követően elkezdtem spinracing-re járni (zenés kerékpár tréning), ami annyira inspiráló volt számomra, hogy edzőm és feleségem unszolására sportoktatói iskolát végeztem. Azóta is óraadó vagyok, sőt egy WALKenergie (zenés gyalogló tréning) tanfolyammal is gazdagodott a végzettségeim száma.
A Futókör alapgondolata már nagyon régen izgatta a fantáziám, így nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy ismerőseim egy csoportja miben töri a fejét…
Természetesen boldogan csatlakoztam a kezdeményezéshez.
Nagyon sokan megijednek a Futókörbe való belépéstől, pedig biztosíthatok mindenkit, nem jár kötelezettségekkel.
Én nem járok versenyekre, nem vagyok sem sebesség-centrikus, sem kilométer-vadász, annyit futok amennyi jól esik, mégsem érzem azt, hogy kilógnék a sorból.
Nyugodtan keress minket, remek Csapat vagyunk!”
“Szolik Zoltánnak hívnak, itt élek Dorogon a kis családommal 2000 óta.
A futással 4 éve ismerkedtem meg,ami a mai napig tart.
Versenyeken indultam már több kevesebb sikerrel. Nem az időeredményért,hanem magamért futok.
Csolnokon focizok még és ott vagyok a felnőtt csapatnál masszőr, mivel az az egyik végzettségem is.
Az Esztergomi Futóművek versenyein elég sokat indultam anno, mikor időm engedte.
Nagyon örülök neki, hogy itt Dorogon is megalakult a Futókör.
Remélem hasznos tagja is lehetek.
“2014-ben kerültem kapcsolatba a futással azáltal, hogy egyre több ember kezdett futni a környezetemben. Bár kamaszkoromban futottam rendszeresen, de akkoriban nem futottam 3-4 km-nél többet. Sajnos ez jó időre megszakadt, körülbelül 10 évig semmit nem sportoltam. Az elején mindössze párszáz métert tudtam kocogni megállás, sétálás nélkül. Nem igazán vagyok futóalkat, így nagyon nehezen gyűltek a kilométerek, de nagyon szerettem volna, ha egyszer sikerül 5 km-t lefutnom, ami 2016-ban sikerült először. Jelenleg kedvenc távom a 10 km, amit hetente kétszer-háromszor szeretnék futni a nyári időszakban, ahogy időm engedi. Örülök, hogy a Futókör tagjaival én is részt vehetek az UB-n, nagyon sokat jelent nekem, hogy barátként és csapattagként mindig mellettem állnak.”
“10 éves koromtól aktívan kézilabdáztam 18 éves koromig. Fiam születése után már kevesebb időm jutott rá. 27 éves koromban végleg abbahagytam.
Ezután kezdtem el futogatni. Lementem a pályára, lefutottam a 10 kört (4 km), aztán hazamentem. Nem mintha nem tudtam volna többet futni, akkor még úgy gondoltam ez is elég. Ez így ment jó sok éven keresztül.
Tavaly nyáron aztán többször „összefutottam” a Kottesz Gabival a pályán. Innentől kezdve egyeztettünk, hogy mikor menjük futni. December közepéig rendszeresen jártunk együtt a pályára. A 4 km-ből lassacskán a 6 km lett.
Sokat hallottam Gabitól a BSI rendezvényeiről és elhatároztam, hogy egyszer én is elmegyek.
Az első versenyem idén áprilisban a Telekom Vivicitta futás 7 km-es távja volt. Nagyon megtetszett az ottani hangulat, nagyon jól éreztem magam. Tudtam, hogy ezután megyek máskor is! A következő verseny a Coca-Cola Női Futógála volt, ahol már a 10 km-es távot teljesítettem. Augusztusban pedig a tatai minimaratont, ami 13 km volt.
Szeptemberben egy nagy álmom teljesült! Lefutottam a WizzAir Budapest félmaratont!
Gabi volt a „felbujtóm” ebben, de már nem bánom! Pedig sokszor éreztem a felkészülés közben úgy, hogy nem nekem való ez a táv…. De akkor mindig jött a bíztatás, hogy meg tudom csinálni! Óriási élmény volt számomra, hogy végül sikerült!”
“Sokat köszönhetek a Dorogi Futókörnek is, nagyon sok segítséget és támogatást kaptam!
Szeretnék ezután is futni, ha lehet minél többet és minél több helyen!
És persze a futórendezvényeket sem hagyom ki!!!
Testnevelő tanárnak tanultam.de 17 éve síoktatóként dolgozom. 7 éve foglalkozom kerekparozassal, a túra vonal a fő érdeklődési köröm. Számos külföldi és hazai kerékpártúrán vettem reszt az elmúlt évek alatt. A legtobbjén mint túravezető. A Balatont is többször körbetekertem már, kétszer egyben is. Jó kihívás lesz kísérőként részt venni az UB-n😎🚲”
