Ahogyan azt már egy korábbi cikkben megírtuk, a Dorogi Futókör tagjai 19 fővel plusz kísérőkkel vesznek részt a május 19. és 21. között megrendezésre kerülő UltraBalaton futóversenyen.
Ma az Elgurult a gyógyszerünk nevű 5 fős váltó mutatkozik be. Fogadjátok szeretettel Lakatos Gabriella,
“Lakatos Gabriella vagyok, 2002-óta élek Dorogon, Petiapával 2 meglehetősen élénk gyerkőcünket nevelgetjük.
Gyakorlatilag 10 éves korom óta jelen van a sport az életemben, általános iskolásként kézilabdáztam, középiskolában inkább a kosárlabda került előtérbe, majd az egyetemen ismét kéziztem. Kimondottan a futás soha nem tartozott a kedvenceim közé.
Mikor Dorogra kerültem egyszer-kétszer próbálkoztam becsempészni a futást az életembe, de ezek a próbálkozások sosem voltak hosszú életűek.
A két gyerkőc elég gyorsan jött egymás után, eszembe sem jutott, hogy nekem még a sportra is futná az energiámból. Elég mozgalmas volt az élet a nélkül is, esténként sosem kellett ringatni.
Kicsit több mint két évvel ezelőtt Petiapa elkezdett futni. Eleinte kevesebbet, aztán egyre többet, és nem értettem mi a jó benne, sőt néha még morogtam is, hogy miért kell már megint futni menni 😀
Tavaly úgy alakult, hogy egy bokasérülés miatt hosszabb időt ki kellett hagynia, és férfi lévén csak nyavalygott, hogy nem tud futni, meg sosem fog tudni többet futni…és akkor gondoltam úgy, hogy ha már Neki úgyis otthon kell maradnia, van aki vigyáz a gyerekekre és elmentem én a pályára.
Két körön keresztül szenvedtem, aztán egy kicsit könnyebb lett, és a végére már egész jól is esett.
Valótlant állítanék, ha azt mondanám hogy a szenvedélyem lett, de jól esik néha elmenni futni. Sajnos kevesebbet jutok el, mint szeretném, de a munka, a két kisgyerek és egy életvitelszerűen futó majdnem férj mellett ennyi fér bele az időmbe.
Régebben unatkoztam futás közben és az járt az eszembe, hogy ennyi idő alatt mi mindent tudnék otthon csinálni. Ma már bekapcsolom a zenét, kikapcsolom a külvilágot, nézelődök és csak futok.
Nem sokat, nem gyorsan, de nincsenek is hatalmas céljaim. Ha szenvedek, nehezebben veszem rá magam legközelebb. Persze van, hogy néha rosszabbul megy, de ilyenkor mindig kapok egy-két kedves és biztató szót, többek között a Futókörös társaktól is.
Több futóversenyre is eljutottunk idén, amit inkább neveznék futófesztiválnak, hiszen csak magammal versenyzek. Jó hangulatú összejövetel, ahol az ember valahogy mindig jobban „teljesít”.
Hosszú távú céljaim között egyelőre nem szerepel „A” maratoni táv, csak annyit szeretnék futni, amennyit egészséges módon szenvedek meg és amennyit talán 10-20 év múlva is le tudok majd futni.
Szerintem család és munka mellett is lehet ezt a sportot űzni, csak tudni kell megtalálni a kompromisszumokat, a kis futás is több, mint a semmi !
És ha van egy társaság, ami húzóerő tud lenni, akkor könnyebben veszi rá magát az ember, hogy elinduljon még ha fúj is a szél, csepereg is az eső, van egy kicsit már hidegebb van a kelleténél, a Futókör pedig pont ez a társaság… 🙂”
dr. Kotsis Éva
Amatőr sportolói múltam:
– általános iskolai tanulmányaim alatt az atlétika pályán rövidtáv futóként erősítettem az iskola csapatát,
– triatlonoztam, megyei bajnokságokon vettem részt,
– középiskolai évek alatt megismerkedtem a tájékozódási futás szépségeivel és a hosszútáv futással, amit a főiskolai éveim alatt is nagy örömmel, sok edzéssel folytattam,
– utcai futóversenyek, terepfutó bajnokságok, sok félmaraton és kétszer a maratoni táv teljesítése
Amatőr sportolói jelenembe kevesebb edzés fér bele, de sok kedves futótárs vesz körül, akikkel együtt lehetetlennek tűnő célokat érhetek el
– 6 órás verseny párban, Ultrabalaton csapatban
A jövőre nézve célom az egészség megőrzése, jól eső, hosszú futások, szép helyeken.
Szabó István
Szóval emlékeim szerint 2007-től futok, 10 éve kezdtem. Új helyre költöztünk (Pilisszentiván), ahol sokan futottak a tőlünk kb. 300 méterre lévő tó körül, én is kedvet kaptam hozzá. Jó volt a friss levegőn lenni és jó kiegészítés a szellemi megterhelés mellé egy kis fizikai levezetés.
Először 1 km-t futottam, azt is több részletben. Tavaly 2085 km-t futottam, kb. fele-fele arányban terepen és aszfalton. Havi 150-200 km a jellemző.
A legjobb eredményeim: 10 km-en 47:31, félmaratonon 1:43:10, maratonon 4:00:11, Kékes csúcsfutáson 1:12:50
A futást leginkább stressz levezetésre használom, utána nagyon jó. Nem akarok a legjobb lenni, inkább mindig magammal versenyzek, azon vagyok, hogy magamhoz képes javuljak. Egy idő után, a kor előrehaladásával már az is nagy eredmény, ha az ember nem romlik a korábbi évekhez képest. Az motivál, hogy sok mindent meg tudok csinálni, ami korábban lehetetlen teljesítménynek tűnt és jól érzem magam a bőrömben.
A rövid és hosszú távú célok:
Rövid távon: A mostani UB-n 5 fős csapatban 20 órán belül beérni, valamint a Kékesen az egyéni legjobb időmet megfutni.
Közép távon: elkezdtük egy barátommal a kék túrát, ezt szeretnénk 2017-2018-ban futva teljesíteni. Már 110 km megvan az 1160-ból.
A Less Nándor emlékfutást teljesíteni (a Bükkben 66 km-es terepfutás), valamint
Hosszú távon még sokáig futni.
Az UB-n 2011-től minden évben részt veszek 3-5 fős váltókban. A legjobb eredményünk 5 fős fiú váltóban 17 órán belüli (16:51) idő volt.
dr. Ormai Tamás (amatőr futó)
Fájdalmasan későn ismerkedtem meg a sportolás, a futás minden örömével, nehézségével, a komfort zónámból kilépéssel, a teljesítőképességem határainak feszegetésével, az önfeledt örömmel a célban a legyőzhetetlennek tűnő távok leküzdésekor J
kb. 11 éve futok, szaladok, rohanok fel-le, hegyen- völgyön, erdőben, utcákon, tavak körül, folyó parton …
Eljutottam sokszor a félmaratoni távig, egyszer a maratonig, futottam párban 6 órát, csapatban Ultrabalatont, és néhányszor már megkerültem a Velencei tavat …
“Skrlyik Péter vagyok, immáron 15 éve, hogy Dorogon élek.
Futással kacérkodni kb. 17 éve kezdtem, még győri főiskolás korszakomban, elsősorban a Püspök erdőben. Ezek olyan 6-8 km-es távok voltak attól függően, hogy bementünk e a dzsundzsásba Leventével, vagy csak szimpla kört mentünk.
Bár heti rendszerességgel nem alakult szokássá a futás, érdekes módon a pólós jó idő beköszöntével minden évben újrakezdtem a futást már itt Dorogon a futópályán.
Ez a hosszabb – rövidebb szünetekkel tarkított időszak egészen 2013-ig tartott, amikor két változás történt. Egyrészt a hátterem úgy változott, hogy szükséges volt valamilyen állandó levezető tevékenység bevezetése, másrészt kaptam Gabianyától egy téli futófelszerelést, melyet 2013 Karácsonyán ki is próbáltam élesben. Innentől kezdve nem volt gond az, hogy hideg van, hó van szél van, eső van, lehetett menni.
Az első évek futás szempontjából csodálatosak voltak. Először futottam 5 kört a pályán. Aztán 7-et. Jött a 10, a 12, 15, a 20… Aztán nem körben, hanem kilométerben mértem a távot és fokozatosan kiszabadultam a pályáról.
Eleinte kocsival lejöttem, ha végeztem hazafurikáztam magam. Gabi egyszer megkérdezte, miért nem futok le és haza? Á, mondom neki az nagyon sok lenne, legalább 4 km oda-vissza. Ma ez a bemelegítés és a levezetés.
Ez egy nagyon jó korszak volt a sikerélmények miatt, ráadásul leadtam kb. 20 kilót úgy, hogy nem változtattam az étkezésemen érdemben (bár miután elvileg 90 kcal egy km nekem, ha tehetem megnézem, hogy miben mennyi van, mennyit kell(ene) érte futni.)
Néha arra gondolok jó lenne újrakezdeni…
Szóval szerintem a sikerélmény a legfontosabb ahhoz, hogy napi rutinná váljon a futás. Az hogy jól éld meg a mozgást. Az hogy kapj valamit. Ha szenvedsz, nem indulsz el legközelebb. Célok kellenek. Először rövidebbek, de ha beépül a futás a mindennapokba, utána már jöhetnek a nehezebb, hosszabb távúak is.
2014-ben az volt a célom, hogy lefussak 1.000 km-t. Ez Karácsonyra sikerült úgy, hogy két hónapig bicebócáztam egy részleges szalagszakadás miatt. Akkor azt mondta a kezelőorvos, hogy csukott szemmel ne rohangáljak egyenetlen úton, illetve a focit lehetne jegelni.
Sajnos a magyar futball elvesztett egy “ígéretes” játékost így, bár nem hiszem, hogy túl sokan zokogtak volna ezért… Viszont a futás jellemzően egyenesen történik és nyitott szemmel (bár nem egyszer poroszkáltam már párás szemüveggel esőben, vagy sötétben), úgyhogy leginkább a terepen kell a szerencse és a figyelem.
2015-re már három célt tűztem ki: egyrészt lefutni 30 km-t egyben (ezt Velencén sikerült összehoznom), másrészt felfutni a Vaskapuhoz (ez is pipa), harmadrészt összehozni a 2015 km-t (szeptemberben ez is meglett).
Ahogy nőttek a távok, elkezdtem terepre járni, körbefutni Dorogot az elkerülőn, elmenni a Lőtér felé, de többször megyek Kesztölcre, Piliscsévre, a Strázsa és környéke jellemző feltűnési helyem, a Getén és Tokodon is jártam sokszor, szóval itt a környéken szeretek lenni, de legtöbbször még mindig itt a városban tűnök fel. Tavaly már 3000 km ment, idén is e körül tervezem. Csodálatos a táj itt, azt hiszem menni is fog.
Rendszeresen járunk Gabianyával “versenyekre”, melyek inkább szórakozásnak számítanak. Ami igazán kiemelkedő volt, azok az UltraBalatonok (2015-ben 6 fős, 2016-ban 3 fős, idén 5 fős csapattal megyünk) annak légköre miatt, de jó volt futni Bambergben, Budapesten többször futottam félmaratont, maratont is. Idén a Gerecse TV toronyhoz tervezek eljutni, illetve az itteni csúcsokat megmászni egyszerre.
Azt gondolom, hogy szép eredményeket bárki el tud érni, aki egészséges és kitartó, a lényeg, hogy legyen valami ami vonzza a mozgásban. Nekem az egyedüli zenés futások jönnek be, más a társaságot szereti, megint más nézelődni, esetleg versenyezni. A lényeg, hogy újra felhúzzuk a cipőt és elindulunk.”
