“Úgy él az ember, ahogy a pályán játszik” – Interjú Mayer Lászlóval

Pro Urbe Díjat vehetett át Mayer László, a Dorogi FC elnöke február 3-án. Dorog Város Önkormányzatának Képviselő-testülete egyhangúan ítélte oda a kitüntetést, amelyre Dorog Város Egyesített Sportintézménye mellett nyolc dorogi egyesület ajánlotta. Ezzel ismerték el a dorogi labdarúgás hagyományainak megfelelő sportértékek gyarapításáért, a sportélet gazdagítása érdekében tett vállalásait Mayer Lászlónak.

Elég elfoglalt ember, élete melyik részében tudná elhelyezni a Dorogi FC-t?

Társadalmi megbízatásban, önkéntes munkával segítem a klubot, amely számomra hobbi és élethivatás is egyben.

Mikor került a Dorogi FC vezetésébe?

1998-tól kezdve évről évre egyre közelebb kerültem a klubhoz, immár nem labdarúgóként, hanem az irányítás, szervezés oldaláról is belepillanthattam a klub életébe. Élénken élt bennem az az élmény, amelyet a nyolcvanas években – csolnoki gyerekként – nekem adott a futball, itt Dorogon. A bánya akkor ellátott bennünket, jó volt itt focizni, befogadtak Dorogon. A Dorogon töltött foci-évek alatt szerzett tapasztalat segített eligazodni az életben, helytállásra tanított. Aztán elkerültem a fővárosba.
Később (1997-ben) költöztünk Esztergomba, így a következő évben már felvettem a kapcsolatot a klubbal: a bányásznapon felszerelést vettünk az utánpótlás labdarúgóknak, akiknek száma néhány tucatban merült ki. De ezek a gyerekek szerettek volna futballozni, komolyan készülni, tornákon részt venni. Évről-évre több támogatást szereztünk a gyerekeknek. Egyre többen jöttek a Dorogi FC-hez futballozni. Minden gyermeki gólöröm újabb töltést adott a munkához. De mindez óriási felelősséget jelentett.
Az utánpótlás-nevelés rendkívül fontos számomra, hiszen tradicionális klubunknál fontos a filozófia, a Dorogi FC évszázados történetének átörökítése, generációról generációra. Később jött az igény arra vonatkozóan is, hogy tegyük rendbe a felnőtt csapatot. 2011-ben Biatorbágy ellen léptünk pályára, majd a mérkőzést követően elhívtam a cégemhez a labdarúgókat. A kötetlen beszélgetés és az üzembejárás során jöttek az ötletek. Faragó Szabolcs, az akkori csapatkapitány mondta, hogy a klubot pont ugyanúgy kellene vezetni, mint a cégemet. A játékosok a dolgozók, a szakvezetés pedig a cégvezetés. Igaza lett. Szeretem a játékosoktól érkező impulzusokat, nagy hatással vannak rám – a mai napig.

Évről-évre építette fel a klubvezetést, a klubot, amelyet több alkalommal a megszűnés veszélye fenyegetett.

2011-ben csaknem kiesett csapatunk az NB III-ból. Ekkor hívtuk Miskei Attilát – aki az 1990-es évek első felében a Dorog játékosa is volt – új vezetőedzőnek.
Rövid időn belül jelentős változások történtek, és egy teljesen más Dorogot láthattak a szurkolók. Ezüstérmesek lettünk a 2011/2012-es bajnokság végén. Az a csapatkép és a 2013 nyarán bajnokságot nyert csapatunk fotója a mai napig irodám falát díszíti. Megnyertük az NB III-at, de licenc hiányában nem tudtunk tovább lépni. Óriási szervezési munkával végül sikerült. A következő bajnoki szezonban már Németh Szabolcs vezetőedzőként és utánpótlás szakmai igazgatóként segítette munkánkat, amely 2016-ban az NBII-es feljutásnál érett be. Bene Ferenc sportigazgatóval alkotott párosa kitűnő eredményre vezetett, fazont szabtak a klubnak az NBII-ben. Úgy gondolom, a közös cél és két különböző attitűdű ember találkozása jót tett a klubnak. Így van ez a mostani párossal, Miskei Attila vezetőedzővel és Balogh Pál szakmai igazgatóval is.

Fontos az Ön számára, hogy a legmegfelelőbb embereket találja meg a pozíciókra?

Természetesen. Szervezetépítés szempontjából, ez az egyik legfontosabb dolog. Játék közben lehet legjobban megismerni az emberek személyiségét. Több korábbi játékosom – a civil életben – főállású munkatársként dolgozik nálam a Pannon Falap-Lemez Kft.-nél. Ahogy játszik az ember, úgy él. Ugyanakkor vallom, hogy csak munkával érhet el sikereket az ember.

A Buzánszky Jenő Stadion fejlesztése a következő évek legnagyobb sportberuházása lehet Dorogon. Mennyiben változtathatja majd meg ez a dorogi futballt?

A stadion alap a profi labdarúgáshoz, amely 2020 után már elengedhetetlen feltétele lesz a bajnokságban való szereplésnek. A szurkolók kulturáltabb körülmények között láthatják majd a mérkőzéseket. Közösségi térként tekintek a stadionra, amely több száz dorogi és térségben élőnek kínálhat komfortosabb lehetőséget a találkozásokra. Szeretném – ha realizálódik a dolog -, hogy minél hamarabb elkészüljön és ne kelljen sokáig „albérletbe” Tatabányára járnunk a bajnoki mérkőzések lejátszáshoz.

Hol látja a jövőben a dorogi felnőtt csapatot?

Nem a pénz rúgja a gólt, hanem a csapat. Soha nem volt célunk kimondottan sztár-játékosok igazolása, hiszen szűkös költségvetésünk mellett ez amúgy is megfizethetetlen. A lehető legjobb helyen vagyunk most. Lehetnek álmaink, de a realitás az NBII középmezőnye. A legfontosabb a jó közösség, a szurkolókkal való együttműködés és a közösségi élmény nyújtása. Ennek igyekszünk megfelelni.

Elfogadták már a Dorogi FC-t a profi bajnokságban?

Több szakembertől is hallottam, hogy legalább öt évnek kell eltelnie az NBII-ben, hogy „teljesjogú” csapatként tekintsenek ránk, mint az egyik legkisebb profi labdarúgó klubra. A mi költségvetésünk töredéke a nagyokénak. Kevés pénzből gazdálkodunk, de a legfontosabb, hogy konszolidált a háttere a Dorogi FC-nek. Ez az erősségünk: stabilitás és közösségi erő, a „nagynevű” játékosok helyett pedig a nagybetűs Emberek játéka.

A Dorogi Futball Kft.-re hogyan kell tekintenünk városi szinten?

Kft.-ként, mint egy erős gazdasági tényezőre: félszáz dolgozóval, közel 300 millió Ft-os költségvetéssel, amelynek jó részét itt a városban költjük el. Klubként pedig közösségi erőre, amely feltölti az embereket.

Ezúton is gratulálunk Elnök Úr!