A Dorogi Futball Club emléktornát szervezett Faragó László tiszteletére 2017. február 5-én. Faragó László a klub U9-es korosztályának edzője, kapusedzője volt, aki 2016. novemberében tragikus hirtelenséggel hunyt el 46 éves korában.
Labdarúgóként Esztergom, Komárom, Kemence, Tát és Nyergesújfalu csapatát erősítette. Edzői pályafutása során a Táti SE, a Dorogi Diófa SE női szakága és a Dorogi FC U9-es korosztálya dolgozott a kezei alatt. Ezen kívül az MLSZ Komárom-Esztergom Megyei Igazgatósága felkérte őt az U12-U15 megyei válogatottak kapusedzőjének.
Méhes Norbertet a Dorogi FC utánpótlás vezetőjét, a torna szervezőjét régi kapcsolat fűzte Lacihoz.
– Mikor és hol fogalmazódott meg az emléktorna gondolata?
– Egyesületen belül egy edzői értekezlet során, amikor az idei tornákat egyeztettük, szinte egy emberként vetettük fel, hogy Lacinak mindenképpen szeretnénk egy tornát szervezni. A választott korosztály pedig az U9 lett, hiszen ő itt volt edző. Olyan eseményt szerettünk volna, amin sok csapat vesz részt és a gyerekek jó élményekkel távozhatnak. Külön öröm számunkra, hogy sikerült egy nemzetközi rendezvényt létrehoznunk, hiszen mind Érsekújvár, mind Párkány elfogadta a meghívásunkat.
– Mit szólt Laci családja az ötlethez?
– A családja és a barátai is azonnal támogatták az ötletet. És nem csak névleg, hanem az ajándékokhoz is hozzájárultak. A felesége Peszeki Szilvia és apósa, Peszeki Jenő – aki a Dorogi FC örökös játékosa – felajánlása lehetővé tette, hogy minden játékos egy hátizsákot és egy ivókulacsot kapjon. Mivel Laci kapus volt, ezért minden kapus egy új kesztyűvel is gazdagodott. Laci barátai – Lencsés Ferenc és Gömbös Gábor, akik az Esztergomi Öregfiúk csapatának tagjai – létrehoztak egy vándorkupát és a torna legjobb játékosát egy focilabdával ajándékozták meg. Külön öröm számunkra, hogy a kupa itthon maradhatott, hiszen a Dorog II. csapata aranyérmesként zárta a versenyt.
– Mi jut az eszedbe Laciról?
– Mindig életvidám és pozitív volt, folyamatosan mosolygott. Nem tudtam úgy odamenni hozzá, hogy ne segített volna nekem bármiben. Ha rossz napom volt és beszélgetni kezdtem vele, egy idő után azt vettem észre, hogy a kisugárzásával elűzte a negatív hangulatomat.
A Dorogi FC-ben Vígh Ádám volt az edzőtársa a kezdetektől fogva.
– Mit tanultál Lacitól és mi a legjobb élményed vele kapcsolatban?
– 1,5 évet dolgoztunk együtt. Nagyon türelmes és segítőkész volt a gyerekekkel és velem is. Sokat tanultam tőle, főleg azt, hogyan állítsak össze és szerkesszek meg egy edzést. Nagyon sok közös emlékünk van: az utánpótlás tornák, a felkészülési meccsek. A legszemélyesebb emlékem vele kapcsolatban azonban a felnőtt NB2-es szereplésemhez köthető. Ő volt az, aki a meccsek 90 %-a előtt rám írt és sok sikert kívánt. És ő volt az, aki egy-egy gól után először gratulált. Ez is nagyon jól mutatja, milyen jó ember volt és milyen kapcsolatban álltunk egymással. Nagyon hiányzik.
A gyerekek is nagyon szerették, mindenkivel hamar megtalálta a közös hangot. Horváth Magdolna két kisfiának is ő volt az edzője.
– Hogy viselkedett Laci a gyerekekkel?
– A gyerekek nagyon ragaszkodtak hozzá, tisztelték őt, nagyon nagy szeretettel és türelemmel foglalkozott mindegyikükkel, a legkisebbtől a legnagyobbig egyaránt.
– Mi a kedvenc élményed vele kapcsolatban?
– Sok emlék van Laciról. Talán a legkedvesebb az, amikor az egyik edzés végén utolsónak hagyta el a műfüves pályát, hátán a teletömött labdahálóval. Mi szülők megállítottuk őt, s elhalmoztuk kérdésekkel. Ő szívesen végighallgatott minket, mosolyogva, nagyon kedvesen válaszolt nekünk, s végig úgy sütött rá a nap… Csillogott Laci arca, szeme egyaránt. Mindig mosolygott.
– Mi az, amit a gyerekek tanulhattak tőle?
– Kapusedzőként és csapatedzőként is mindig a maximumra törekedett. Csakis a pozitívumot látta mindenben, s a gyerekeket is erre tanította, nevelte, hogy mindenben a pozitívumot lássák meg és azt értékeljék. Nagyon szerették, szerettük Lacit! Az a nyugalom és jókedv, ami belőle áradt, nagyon nagy hiány és érték ebben a rohanó világban. Olyan értékeket képviselt, ami fontos a mindennapokban mindannyiunknak és szükségünk van nekünk is rá: szeretet, alázat, kedvesség, segítőkészség, figyelmesség, erő, türelem, empátia. Ilyen volt Laci és ilyen is lesz, hisz mindig velünk marad!
A tornára a 2008. január 1-je előtt születetteket várták. Az eseményt Baranya István, az MLSZ Komárom-Esztergom Megyei Szakmai Bizottságának elnöke nyitotta meg egy rövid megemlékezéssel. Ezután a 10 csapat (Érsekújvár, Pilismarót, Esztergom, Párkány, Vasas, Nyergesújfalu, Csolnok, Lábatlan és a házigazda Dorog I. és Dorog II.) 2 x 5-ös körmérkőzést vívott egymással.
Az eredmények:
1. Dorog II.
2. Vasas
3. Érsekújvár
4. Párkány
5. Nyergesújfalu
6. Esztergom
7. Lábatlan
8. Dorog I.
9. Csolnok
10. Pilismarót
A vándorkupát így sikerült itthon tartani a csapatnak és a gyerekek egy jó hangulatú, izgalmas játékkal megtűzdelt tornán vehettek részt. A szervezők feltett szándéka, hogy jövőre is megrendezik az eseményt, egy újabb hagyományt teremtve a Dorogi FC életében.
