A közelmúltban rendezték meg a Naszály Trail by Night terepfutóversenyt, amelyen Sárdi Tamás és Szabó Attila képviselte a Dorogi Futókör Sportegyesületet.
Szabó Attila, a középtávot 23,5 km D+1050 m választotta, amit 3:16:19-es idővel teljesített. Ez az eredmény a nagyon szép 12. helyre volt elegendő.
Sárdi Tamás, ennek a dupláján, 47 km D+2100 m indult. Ő 6:02:47 idővel abszolválta a távot, ezzel a dobogó 2. fokára állhatott fel.
Fogadjátok szeretettel Sárdi Tomi beszámolóját:
“Amikor megláttam a facen, hogy éjszakai futóverseny lesz, rögtön eldöntöttem, hogy ott a helyem. Alig vártam a nevezés megnyitását és szerintem az elsők között beneveztem a leghosszabb távra, ami 2 db 23,5km-es kört jelentett a Naszályon keresztül 4x megmászva a csúcsát. Igazából a verseny közben a Dupla élmény miniben és sötétben jutott róla eszembe… 
😀
😀A versenyre két hetem volt rápihenni és regenerálódni, ami egész jól sikerült. A náthám is elmúlt szinte teljesen, így bizakodva vártam a szombati napot. A rajtlistát böngészve kicsit szomorú voltam, hogy mindössze kb. 20-an választottuk a legszívatósabb verziót. Meglepetésként ott volt rajta Lubics Szilvi is, aminek örültem, vele még soha nem indultam egy mezőnyben, bár sejtettem, hogy nem erőverseny lesz ez neki.
A versenyre Attilával, a csapattársammal érkeztem, aki az egy körön indult és végül 12. lett, amihez gratulálok itt is. A versenyközpont a Katalinpusztai Kirándulóközpontban volt, ami nagyon szép és hangulatos volt. Azért szeretem a terepfutóversenyeket,mert mindig családiasak és egyre több az ismerős, akikkel a verseny előtt jókat lehet beszélgetni, vagy éppen piszkálni a másikat. 😀
😀Amikor a rutinosabb pályát ismerők megtudták, hogy rögtön vakon a hosszú távra jöttem, azonnal beindult a zrika, hogy mennyire is fogom “szeretni” a második kört és a Naszály megmászását……
A rajt 19:00-kor volt, így a számításaim szerint az első kör nagy részét, még világosban tesszük meg, így lesz egy kis pályaismeretem és nem lesz unalmas a két kör, ha már a másodikban az erdő éjszakai arcát látom majd….
A közös visszaszámlálás után a maroknyi futóval nekiveselkedtünk az erdőnek, igyekeztem felvenni a ritmust és megtalálni a jó tempót. Sajnos a felfelékben ismét bajlódtam a Fatima-tól kapott első kör 164 max tartásával, a nagyobb kaptatókon nem is nagyon sikerült, viszont így is az élbolyban haladtam. Egy sráccal beszélgettem felfelé, aki szintén először járt itt, mikor azt mondta egy kicsit kevesli a 8órás szintidőt, akkor meglepődtem, hogy a jelenlegi tempónk 6 órán belüli teljesítés kb. Ha jól tudom az első kör után ki is állt…. remélem nem sérülés miatt…
A csúcson amit minden körben kétszer érintettünk Takács Krisztián Csipi várt minket az ellenőrzőponton a szokásos motiváló mondataival… Ide mindig öröm volt felérni, mert innen lefele vezetett az út és eggyel csökkent a csúcstámadások száma is… 😀
😀
Az első frissítőpontra a második sráccal Mikivel érkeztem meg, majd kezdtük meg a második mászásunkat. Sokkal jobb volt felefelé, így hamar szem elől tévesztettem. Nem baj gondoltam, csinálom a dolgom és jó is nekem ez a 3. hely. Valahol itt kezdett elveszni a motiváció, amit nem is nagyon értettem… Az első srác is még csak 5 percre volt előttem, de most valahogy nem akaródzott menni… Csak tartani a pozícióm… Úgy 18 km környékén egy rétre érkeztem, ahol derékig érő fű és gaz várt szinte kitaposott ösvény nélkül, többek szerint a Jurrasic Park egyik jelenetére emlékeztetett a hely…. Itt ismét beértem Mikit, akivel most együtt próbáltuk megtalálni a helyes utat, amit végül sikerrel vettünk. Itt már a fejlámpára is szükség volt… Felfele ismét lemaradtam, de még mindig nem érdekelt…
A rajközpontba visszatérve Miki pont végzett a frissítéssel és indult ki a második körére. A frissítést nagyon kényelmesen csináltam, feltöltöttem a kulacsom a Hammer Perpeteummal,hogy kicsit visszapótoljam a fehérjét is a nehéznek ígérkező körre, majd a szokásos kóla+banán kombómat majszoltam,mikor Andrew Erdei aki most fotóként volt jelen (köszi az új profilképem 😀 )
😀 )
jött oda rámszólni,hogy húzzak már kifelé,mert ez itt nem teadélután… 😀 Kellett ez a fejemnek, így el is indultam…
😀 Kellett ez a fejemnek, így el is indultam…A sötét erdőt meg kellett szokni, mivel nem vagyok gyakorlott esti terepfutó. Az a csend és sötétség ami körbevett…. ahogy az Erika Mag írta a beszámolójában, én is csak egy kis világító pontnak éreztem magam az erdő közepén… Egy Petzl Tikka rxp (nem szponzori hirdetés 😀 bár jó lenne ha lehetne 😀 ) lámpával mentem,amit kölcsön kaptam. Kíváncsi voltam mit tud ez a sok tízezer forintos lámpa. Meglepően jó volt, nagyon tetszett benne az intelligens mód, ami a sötétség és a távolság alapján szabályozta a fényerőt. Szerintem egyszer beruházok egyre….
😀 bár jó lenne ha lehetne 😀 ) lámpával mentem,amit kölcsön kaptam. Kíváncsi voltam mit tud ez a sok tízezer forintos lámpa. Meglepően jó volt, nagyon tetszett benne az intelligens mód, ami a sötétség és a távolság alapján szabályozta a fényerőt. Szerintem egyszer beruházok egyre….A csendet néha az állatok zavarták meg, egyszer elég közelről hallgattam egy koca mérges morgását és szuszogását, de tapsra és a hangoskodásmra odébb állt… A helyezésembe beletörődve igyekeztem haladni, volt egy kis holtpontom is, amit az ilyenkor szokásos Hammer kávés géllel űztem el. Többször kimentett már a csávából….
Az utolsó mászásra készülve egyszercsak a második helyezett Miki ült a földön, sajnos nagyon begörcsölt a lába… Segíteni annyit tudtam, hogy odaadtam neki az utolsó Endurolytes tablettáimat, hátha segít rajta… utólag kiderült,hogy nem tudta folytatni… így az ölembe hullott a második hely, amit már nem vesztettem el a végéig, pedig a lefeléken is olyan lassan és óvatosan haladtam, mintha állnék…
Végül a magamnak kitűzött 6 órán belüli célidőből 2 perccel kicsúszva 6:02:46 alatt értem be a célba. Itt a forró és életmentő zuhany, majd eredményhirdetés után hazafelé vettük az irányt.
Az eredmény most nem tükrözi a teljesítményt vagy fordítva… de elégedett nem vagyok. A 2. helynek természetesen örülök, de sok munka vár még rám, ha a céljaimat el akarom érni.
