Megrendülve értesültünk arról, hogy április 11-én életének 80. évében elhunyt Takács Tibor, a Dorog labdarúgó csapatának egykori kiváló játékosa. Személyében az egyik olyan nagyság távozott, aki a helyi futball múlt aranykorához tartozott.
Takács Tibor József 1944. január 11-én Esztergomban született. Labdarúgó pályfutásának döntő idejét a Dorogi Bányász – majd névváltozást követően – a Dorogi AC csapatának középpályásaként töltötte. Éppen kerek 60 éve, 1963. április 10-én 19 évesen mutatkozott be elsőként bajnoki mérkőzésen a Dorog-színeiben, mégpedig a Ferencváros elleni idegenbeli rangadón a régi Üllői úti stadionban, 25 ezer néző előtt. Az ifjú tehetséggel a soraiban 1–1-es döntetlent hozott az összecsapás.
A dorogi egyesület minden idők legjobb eredményét elérő gárdájának volt a tagja, amellyel elnyerték a Vidék legjobbja címet is. Az igen hosszú és tartlamas aktív pályafutása során 244 alkalommal lépett pályára bajnoki mérkőzésen, amely során 49 gólt szerzett. Kiemelkedően emlékezetes bajnoki meccsét hozta a Nagykanizsa elleni találkozó 1969. október 12-én, ahol mesterötöst ért el!
A csapattal aratott sikerei sorában két bajnoki bronzérem és egy bajnoki cím az NB II-ben és egy ezüstérem az NB I/B-ben, valamint sikeres feljutás az NB I-be. 1974 nyarán búcsúzott az aktív játéktól Dorogon, mégpedig NB I-es játékosként, a Salgótarján elleni idegenbeli találkozón. A bajnoki küzedelmek mellett számtalan kupameccsen és nemzetközi mérkőzésen is szerepelt. A Magyar Kupában kétszer játszott negyeddöntőt, háromszor pedig nyolcaddöntőt. Ezen felül pedig 1966-ban szerepelt a válogatott ellen, amikor nemzeti csapatunk a Doroggal mérkőzött meg előkészületi meccsen.
Aktív pályafutását követően a dorogi utánpótlás csapatok edzője volt éveken át, valamint rendszeres résztvevője a dorogi öregfiúk csapatának mérkőzéseinek és a klub különböző rendezvényeinek. 2001-ben méltán tüntették ki a Dorogi FC Örökös Tagja megtisztelő címmel.
Meglehetősen közhelynek hangzik, attól viszont még nagyon is igaz, hogy a legtöbb dorogi labdarúgóhoz hasonlóan, emberileg is kiérdemelte a Dorogon és vonzáskörzetében élők nagyfokú tiszteletét és szeretetét. Feleségével, Incivel Tibor fiukat és Viktória lányukat nevelték becsülettel. Leányuk a dorogi városháza megbecsült dolgozója volt.
Taki bácsi április 13-ra virradóra tokodaltárói lakásában békésen örökre elszenderedett. Ezúton fejezzük ki együttérézünket közvetlen családtagjai, rokonai és szerettei részére. Élete és pályafutása példaértékű a jelen és az eljövendő generáció számára. Emlékét megőrizzük, nyugodjék békében!
Szabó Gyula; dorogimedence.hu
