Ahogyan azt már egy korábbi cikkben megírtuk, a Dorogi Futókör tagjai 19 fővel plusz kísérőkkel vesznek részt a május 19. és 21. között megrendezésre kerülő UltraBalaton futóversenyen.
Ma a Dorogi Futókör nevű 5 fős csapat és kísérőik mutatkoznak be. Fogadjátok szeretettel Balogh Csilla, Martin Valéria, Federics Péter, Felföldi Ádám, Kovács Zoltán futók, Boros Andi bicajos kísérő és Ghete József logisztikai segítő bemutatkozóját.
“Balogh Csillának hívnak, nagyjából 5,5 éve költöztem Dorogra. A munkám miatt sok időt töltöttem autóban, ezért szerettem volna valamit sportolni.
Mint a nők többsége, először én is itthon ugrabugráltam Rékával és Norbival, de éreztem, hogy valami másra vágyom. 2013 tavaszán láttam egy videót, a Vivicitta összefoglalóját. Ahogy néztem azt a sok futó embert, bevillant, hogy EZ AZ. Ezt akarom! Ki is találtam, hogy benevezek a szeptemberi (akkor még) Nike félmaratonra és le is futom azt.
Találtam is kezdőknek való edzéstervet, ami alapján belefogtam. Két perc séta, egy perc kocogás – innen indultam, de még a kocogást sem nagyon bírtam. Pár hét elteltével azt vettem észre, hogy alakulok. Már egyben le bírtam kocogni az egy percet 😀
Juhéjjj!
Amikor először lefutottam 1 km-t egyhuzamban, majd kiugrottam a bőrömből! A kitartó és fokozatos munkának köszönhetően sikerült a tervemet véghezvinni és az első félmaratonomat 2 óra 25 perces idővel teljesíteni. Aztán sorra következtek a megmérettetések és egyre jobb időt futottam.
A tavalyi UltraBalatonon szintén ötfős váltóban vettem részt, a célom a tavalyinál jobb idő elérése.
Tudom, milyen nehéz egyedül nekiindulni a futásnak. Emlékszem, folyton az járt a fejemben, vajon jól csinálom? Nekem nagyon jól jött volna, ha a kezdeti lépéseknél van kihez fordulnom, ha van valaki, aki tanácsot adhat. Valaki, aki motivál, amikor nem volt kedvem elindulni. Akkor még nem ismertem szinte senki Dorogon, így ez nekem kimaradt. Ma már a futókör tagjaként én magam is szívesen segítek minden kezdőnek, hogy könnyebben elérje a céljait és egy szuper közösség részese lehessen.”
“Martin Valéria, tokodi lakos vagyok. 1969-ben születtem, 4 fiú anyukája vagyok. A sport az életem során végig kísér.
Amikor a második ikerpárunkat (akkor még nem tudtuk,hogy ismét ikrekkel áld meg a sors) tervbe vettük, és az azt követő 3 évet teljesen kihagytam.
Amikor a kicsik 3 évesek lettek, már az első beszoktatási napon “kirohantam” a pályára, és elterveztem, hogy minimum 10 kört lefutok. Döbbenetemre 4×300 métert 3-szori nekifutásra tudtam leszenvedni. A végén leültem, azt sem tudtam, hogy hol vegyek levegőt és csak sírtam, sírtam…🙁
Gondolkodtam, hogy mit rontottam el? Rájöttem, hogy nem volt bennem elég alázat. Így legyőzött!
Egyszer csak felálltam, és FELÁLLTAM!
Elkezdtem emelni a körök számát. Addig, amíg a 10 km-ig el nem jutottam.Évekig naponta lefutottam a 10 km-emet.
Közben a fiaim hatására beszippantott a Judo. A judo edzőm hívta fel a figyelmemet arra, hogy aki tud 10 km-t futni, az tud 20-at is.
Másnap kimentem, és láss csodát, simán lefutottam.🙂
Ez ugyan egyéni sport, mégis nagyszerű érzés számomra, hogy tartozok valahová, valakikhez. Mindenki nagyon nyitott, közvetlen.”
“Federics Péter vagyok, 2014 decembere óta lakom Dorogon.
Régóta életem része a mozgás, kisebb nagyobb megszakításokkal, illetve időnként változik, hogy épp mi az, amivel leginkább foglalkozom.
Gyerekkorom óta kerékpároztam, középiskolás koromban elkezdtem futni, ekkor a fogyás volt a cél, rövid távokat bírtam csak.
Később próbálkoztam kempoval, kettlebellel és konditermi edzéssel is, ezek mellett kisebb-nagyobb intenzitással, de kiegészítésként szerepelt a futás.
Jelenleg a teljesítménytúra és a futás szerepel a kedvencek között. Néhány versenyen is részt vettem, ezek közül a kedvenceim az akadályfutások, mint pl. a Figters’ Run, Running Warriors és a Spartan Race.
Mielőtt a csatlakoztam a futókörhöz, 6 km volt a maximum, amit futottam, most bírom ennek többszörösét is.
Mindenkinek ajánlom a futókört, és a velünk való futást, mert úgy futsz le jó hangulatban 10-12 km-t, hogy észre sem veszed 🙂
Ne feledjétek: „Az élet a komfortzónán túl kezdődik!”
“Felföldi Ádámnak hívnak. 1994-ben születtem. Amióta az eszemet tudom, a sport az életem része. A futás mindig is fontos volt, bár a labdarúgás volt az első számomra, amit közel 15 éve űzök.
A sportban kezdettől fogva kimagasló teljesítményt nyújtottam. Már kisiskolásként sikerült iskola rekordot döntenem a Cooper-futáson. Középiskolásként tovább folytatódtak a sikerek, amely által egyre jobban megerősödött bennem, hogy futni szeretnék.
A kedvenc futóversenyem a Dorogi Sulisprint volt, amin 6-szor vettem részt. A fordulópont 2016. szeptember 17-én jött el. Elindultam a II. Sarpi Dorog Városfutás-on.
Sajnos nem úgy kezdődött, ahogy szerettem volna. Úgy keltem, hogy köpni-nyelni nem tudtam (sikerült valami vírust elkapni). Anyukám miatt végül mégis elindultam a versenyen. Ott ismerkedtem meg személyesen Pittner Gabriellával 🙂
A táv 7 km volt, de a betegség ellenére sikerült a 4. helyezést megkaparintanom. Számomra ez a helyezés azért volt nagyszerű, mert olyan remek futók értek be előttem, mint Rausz Péter, Engelbrecht Zoltán és Beták Bence.
Ahogy említettem a fordulópont itt érkezett meg!
Megláttam a Dorogi Futókör csipet-csapatát. Abban a pillanatban tudtam, hogy csatlakozni szeretnék ebbe a csodálatos csapatba!
A következő napokban elhatároztam, hogy felhívom (egy csodálatos embert :D) Martin Valériát, aki tagja a Futókörnek. Általa már én is egy remek, jó hangulatú társasághoz tartozom. 🙂
A jövőre nézve szeretnék komolyabban belemerülni a futás világába, és minél több és jobb eredményt elérni.”
“Kovács Zoltán vagyok, 40 éves, 2,5 éve élek Dorogon. Nagyjából 10 éve kezdtem el futni. Mindig is aktív életet éltem, de sosem sportoltam versenyszerűen.
Középiskolás koromig rendszeresen mozogtam, aztán egy hosszú szünet következett. Mivel ülőmunkát végzek, ezért azt vettem észre, hogy hiányozni kezdett a sport.Teremfocival kezdtem, de a folyamatos apró sérülések miatt egy idő után abbahagytam. Ekkor fordultam a futás felé.
A kezdetektől fogva terepen futok, először kb. 5 km-eket. Aztán folyamatosan növeltem a távot 10 km-ig, de a térdem fájni kezdett. Ezután egy kis szünet következett.
Egy idő után természetesen újra hiányozni kezdett a mozgás, de az újrakezdésnél már nagy hangsúlyt fektettem a helyes technikára.
A versenyek közül kezdetben csak a rövidebb távokat részesítettem előnyben. Mindig nagy álmom volt, hogy lefussam a maratont, amit 2013-ban sikerült is teljesítenem. A Karva-Lábatlan maratonon vettem részt, amin nagyon rosszul éreztem magam, mert viszonylag felkészületlenül álltam a rajthoz.
Azóta nem keresem a kihívásokat, csak a magam öröméért futok. Erre nagyszerű lehetőség nyílik a futókör keretein belül.
Az UltraBalatonon tavaly szintén ötfős váltóban vettem részt, ami nagyon jó hangulatban telt el, ezért idén újra nekifutunk.”
Boros Andi fitness edző lesz a csapat bringás kísérője, aki tudja mire vállalkozik, hiszen már tavaly is a csapatot segítette kerékpáron. Idén ismét bátran néz szembe a kihívásokkal és ő maga is elismerésre méltó sportteljesítményt fog nyújtani az eseményen.
“Ghete József, tokodi lakos vagyok. Kisgyerekként kezdtem el focizni, nagy-, és kispályán egyaránt. Azonban a sport által bekövetkezett sérülések miatt, többszöri műtét után pár éve abba kellett hagynom. Pályafutásom alatt hű maradtam a nagypályás tokodi csapathoz.
Felségem pár éve aktívan fut, majd 2015-ben megalapították a Dorogi Futókört. 2016-ban kitalálták, hogy 5 fős csapattal részt vesznek a Balaton körbefutásán. Így lehetőségem adódott, hogy a csapatot sofőrként segítsem. Idén újra nekivágnak a Balaton meghódításának. Már nem is volt kérdés, hogy ismét én üljek a volán mögé. Tavaly felejthetetlen élményekkel lettem gazdagabb, és most se szeretném kihagyni. Nagyon jó csapatba kerültem bele, aminek még sokáig szeretnék részese lenni.”
